Termékteszt: tolatóradar

Láthatás

Még forgalomba hozatala előtt próbáltuk ki a házilag beépíthető tolatóradart.

Mintha csak az autós formatervezők magánüzletének találták volna ki a tolatóradar-bizniszt. Ahogyan a divatirányzatnak megfelelően tűnik el a vezető elől az autó hátulja, úgy szaporodnak a tolatási távolságjelzők. Az egyik jelentős autóeletronikai világcég, a Bosch az autógyárak és a kereskedők igénye alapján évi 20 százalékos növekedést jósol a tolatóradar-piacon. Azt feltételezik, hogy 2007-re 1,6 millió beépített egység jelzi majd fény- és hangjelekkel a hátsó lökhárítót veszélyeztető tárgyat. Egyedül az említett cég tavalyelőtt már 200 000 egységet adott el autógyáraknak, és mintegy 60 000-80 000-et kereskedőknek utólagos beszerelésre. A luxusmárkák kezdik alapáron adni a hátsó radart, de utólagos beépítésre is kínálnak már 15 000 forintos ártól kezdődően mintegy 100 000 forintért is. Utóbbit az Autó2 1998/7. számában próbáltuk ki, és mondtunk róla véleményt. Nemrégiben a skála alsó részéből származó legolcsóbb készülék került a szerkesztőségünkbe.
A tesztelt egység érdekessége az alacsony, 14 990 forintos ára mellett, hogy a saját kezű, házilagos beszerelés vonzó lehetőségével árulják. Kétféle változatban, két és három érzékelővel kapható; az indulókivitel középkategória szélességig, a háromérzékelős ennél nagyobb személyautókhoz, kisáruszállítókhoz, s egyéb haszonjárművekhez való. A készlet az érzekelőkön kívül természetesen tartalmazza a csomagtartóba elhelyezendő központi egységet és egy apró hangszórót, amely a kalaptartóra vagy máshova, például hátra, az utastérbe rögzítve tudósít a tolatásról. Ezek mellé öntapadó lapokat és gyorscsatlakozókat is adnak. Egyáltalán nem komplikálják túl a dolgot, de a készlet összetétele kifejezi az elvárt hozzáértés színvonalát is.
A vezérlőegység egyetlen helyen, mégpedig a tolatólámpának feszültséget adó vezetéknél vagy kapcsánál csatlakozik az autó elektromos hálózatához, s ennek megfelelelően a csatlakozóval felszerelt végét vagy be kell dugni a hátsó lámpa mögötti elektromos elosztó megfelelő dugaljába, vagy magához az égőhöz vezető vezetékkel kell összekötni. Aki nem maga cserél kiégett izzót autójában, jobban teszi, ha megáll egy elektromos szerelőműhelynél, szakember pillanatok alatt elvégzi a bekötést. A többi macera saját kezűleg elvégezhető, akár egy parkolóban is. Némi figyelmet követel a szenzorokhoz és a hangszóróhoz tartó vezetékek rögzítése a csomagtartón belül úgy, hogy a mozgó cuccok és maga a rámolás ne veszélyeztesse őket. Hiába dicsekszik a szerelési leírás azzal, hogy nem kell fúrni, ha valaki precíz akar lenni, az üzletekben kapható filléres, vezetéktartó műanyag pántokat már meglevő furatokba vagy újonnan furtakba ajánlatos benyomni a csomagtartó gyomrában. Ezt esetleg el lehet kerülni a karosszéria belső járatainak felhasználásával.

Az egyik érzékelő a VW Golf lökhárítóján

A két vagy három érzékelő felhelyezése némileg bonyolultabb, mint ahogyan a leírás javasolja. A drágább gyári készletek érzékelőit a lökhárítókba fúrják, de minden autótípushoz más sablon használatával, részben hogy ne belső bordához kerüljenek, részben a sugárzott ernyőt meghatározó tájolás végett. A tesztelt tolatóradar e tekintetben szabad kezet ad, mindössze annyit említ, hogy az érzékelők minél közelebb kerüljenek a csomagtartó fedeléhez, és a vezeték a karosszérián csak rövid szakaszon mutassa magát. Aki el akarja kerülni, hogy szabad vezetékdarab látszódjon autója hátulján, az érzékelőket tegye a lökhárítóra. Ha az fényezetlen műanyag, akkor nem szükséges az öntapadós ragasztást használni, hanem az erre a célra kiképzett furatoknál oda is csavarhatja az érzékelőket, sőt a vezetéket is azonnal elvezetheti a lökhárító mőgé, és onnan beviheti a csomagtérbe is. Az öntapadós rögzítést, amely meglepően erősen fogja a szenzort, érdemes csupán a sugár betájolása idejéig használni. A radarhullámokat tapasztalatunk szerint úgy kell beállítani, hogy ne az érzékelési tartományban (körülbelül 1 méter) érje a földet, mert akkor állandóan jelez a készülék.
A kipróbált tolatóradar a hátrameneti fokozatba kapcsoláskor aktivizálódik, és azonnal, nagyon egyszerűen értelmezhető hangjelekkel öntesztelést hajt végre. A hangokból meg lehet állapítani, vajon a szenzorok jól vannak-e bekötve, és a helyükön vannak-e, vagyis számíthatunk-e az elektronikus segítségre tolatáskor. A készüléket egy VW Golf kombiban próbáltuk ki, amelynek először a lámpaburájára, majd a lökhárítójára rögzítettük a két érzékelőt. Mindkét esetben pontosan jelezték az autó mögötti másik, parkoló autó és az érzékelési mezőbe lépő gyalogost. A jelzések megfejtése, amiből a távolságra lehet következtetni, nem igényel különösebb figyelmet, a sípolás frekvenciájának szaporaságával arányos a szabad távolság, az összefüggő sípolás 40 centis távot jelez.
Akárcsak korábbi tolatóradar-tesztjeinknél, ennél a készüléknél is kipróbáltuk a tolató autó melletti fal vagy egy másik autó észlelésének képességét, továbbá azt is, hogy alacsonyabb tárgyakat felfedez-e. Mindkét tekintetben hasonló módon viselkedett, mint a csaknem nyolcszoros pénzbe kerülő csúcsmodell: jelzi a tolató autó melletti akadályt, például egy garázs falát, de nem vesz tudomást az alacsonyabb tárgyakról. Amikor lejjebb helyeztük a szenzorokat, hogy a tesztre használt közlekedési műanyag bóját is megpróbáljuk "képbe helyezni", a talajról hamis jelek verődtek vissza.
Összegezve a tapasztaltakat: az egyszerű távol-keleti tolatóradar 15 000 forintért nem tudja azt, amit a profi cucc 100 000-ért, de minden más tekintetben képes a gyári radarok munkájára - vagyis egyszerű jelzéseivel megvédeni saját és mások autóját az akár több 10 000 forintosra is felszökhető parkolási károktól.

MŰSZAKI ADATOK

Előnyei - hátrányai

Az Autó2 újság cikkének rövidített változata