Teszt: Honda Civic 1.6 ES

Nagyobb kép

Sportadás

A Honda háromajtós modellel teljessé tette a Civic-családot. Az autó a márka sportosságára utal.

Nagyobb képMagasra emelkedő övvonal, rövid orr-rész, egyterűs esésű, nagyméretű szélvédő a kocsi alapvető vonásai. A lemezeket nem védi műanyag csík a parkolói hatások ellen Nagyobb képA tetőidom alapáras, a hátsó ablaktörlő tolatáskor is indul, ha az elülső be van kapcsolva. Bekapcsolásra 3 másodpercig jár 7 másodperces szünetekkel
Nagyobb képA váltókar sokkal jobb helyen van, mint a padló felett. A pedálok ideális síkban fekszenek. A kormányzást elektromos szervo segíti Nagyobb képAz egyszerű műszerfal jól informál, a sportosságra csak a karimautánzat utal, viszont a fordulatszámmérő mutatóját gyorsan bele lehet hajtanai a 6300-as leszabályozási tartományba
Nagyobb képAz ajtókon csak egy vékony textilkárpit csík húzódik, de a jó minőségű műanyagkárpit nem kelt olcsó, rideg benyomást. Az utastérzáró tolókapcsolót az ajtókilincs nem oldja, a kiszállás bezárt utastérből kétmozdulatos Nagyobb képA csomagtartóban praktikus rugalmas gát akadályozza a holmik csúszkálását. A világításnak nincs időkapcsolója
Nagyobb képAz üléstámlák könnyen dönthetőek, de nem fekszenek teljesen síkba Nagyobb képA kompakt motor mellett csökkentették a szívórendszer helyigényét, a légszűrőház a szívócső fölé, a rezonátorkamra pedig a váltó fölé került. A tető kitámasztókarja maradi megoldás
Nagyobb képA kagylósított ülések jól tartanak, hosszú úton is kényelmesek Nagyobb képA kevlár utánzatú küszöbvédő felett a tág nyíláson könnyű a hátraszállás. Az ülés nem áll vissza a helyére
Előnyei - hátrányai

Adatlap: Honda Civic 1.6 ES

Az Autó2 újság 2001/12. számában megjelent cikk rövidített változata