Ötven éves a Giulietta (2004. május 14.)

Nagyobb kép
Az 1954-es Torinói Autószalonon bemutatkozott Alfa Romeo Giulietta Sprint

A Giulietta története egyben egy olyan márka históriája is, amely tisztelettel adózik saját múltjának, de mai termékeivel nagyon is a jelenben él. Az Alfa Romeo Italian Registry által nemrég végzett felmérés szerint az 1954 és 1956 között gyártott Giulietta Sprint kocsik közül több mint 70 százalékkal még mindig rendszeresen közlekednek.

A 1954-es év hozott egy új Alfa Romeót is. A gépkocsi történetében saját fejezetet író típus a Giulietta nevet kapta, amikor 1960-ban legördült a 100,001-edik példány a Portello üzem futószalagjáról. A Giulietta hamarosan a második világháború romjaiból újjászülető Olaszország szimbóluma lett.
Az olasz történelem e döntő szakaszának emblémája, a Giulietta Sprint, 1954 tavaszán mutatkozott be a Torinói Autószalonon. Az 1900 sikerének megismétlésére törekvő Alfa Romeo egy kis, fürge kupét hozott ki, nagyszerű menetteljesítményekkel, amely az 1500 köbcenti alatti kiskategóriában szerepelt.
Az első, ami szembeötlik rajta, az aerodinamikai elveket a stílusos megjelenéssel ötvöző, karcsú Bertone karosszéria. Orrán a jellegzetes Alfa Romeo maszk és a két légbeömlő az akkor modern ízlésnek megfelelően alakult át. Forradalmian új volt a kétvezértengelyes, 1290 köbcentis motor, amelynek teljesen alumínium-építése példa nélkül állt akkoriban.
Az eredmény a Giulietta Sprint lett, az a 2 + 2 üléses kupé, amely 1962-ig maradt gyártásban. Ki kell emelni, hogy a Giulietta új kategóriát vezetett be, az 1.3-ast, amely nemsokára általánossá lett Európában.

1954. április 19-én megnyílt a 36. Torinói Autószalon. A rivaldafényben a Giulietta Sprint állt, amelyet néhány nappal korábban mutattak be az olasz sajtónak.
Az első Giulietta Sprintek –1954-ben csak 12 darabot állítottak forgalomba – egyedi darabok lettek, nem akadt köztük két egyforma. A kereslet példa nélküli gyorsasággal nőtt, a kézimunka pedig nagyon drágának bizonyult, Bertone ezért 1960-ban Torino elővárosában megnyitotta új Grugliasco üzemét, kisműhelyből világszerte ismert gyárrá téve a céget.

Olaszországban ekkor már küszöbön állt a gazdasági fellendülés, megteremtve az új Alfa Romeo kupé érkezésének felfűtött körülményeit.
A Giulietta Sprint profilja egy versenykocsié: áramvonalas karosszériájának egyetlen dekorációja az ajtók krómozott díszléce. Sportos volt az enteriőr is, a spártai acél műszerfalon sebesség- és fordulatszámmérő, kilométerszámláló, nyomásmérő és olajhőmérő mellett benzinóra és vízhőmérő kapott helyet.
Az áramvonalas karosszériába épített 1290 köbcentis motor 65 lóerőt adott le 6000/percnél, és 165 km/órás csúcssebességével a Giulietta Sprint volt a kategória leggyorsabbja.
Az 1.3-as négyhengeres soros motor alumíniumból készült (abszolút újdonság az autóiparban), akárcsak a sebességváltó és a differenciál háza. Az öntöttvas hengerperselyeket bepréseléssel rögzítették. Akkoriban páratlan megoldásnak számított a két felülfekvő vezértengely is. A főtengely öt csapágyban forgott.
A hátsókerék-hajtású kocsi jellemzője volt még a kormányváltó (1957-ben alternatívaként kuplungkart is lehetett kapni) és a műszerfalon, a volántól balra elhelyezett „esernyő”-kézifék. A független első futómű lengőkarokból, csavarrugókból és stabilizátorból állt, míg hátul felső lengőkarokat és gólyalábas rugóstagokat alkalmaztak. A négy fékdobot az Alfa Romeo különleges öntési eljárásával állították elő.
1955 áprilisában a Giulietta szedán jelent meg a piacon. Ez volt az első egyértelműen sportos „sprint” modell, amely sorozatgyártásra került, hogy kielégítse azon ügyfelek igényét, akik kicsi, praktikus, de a telivér sportkupék menetteljesítményeit kínáló kocsira, „családi versenyautóra” vágytak. Ugyanazon év októberében érkezett a Giulietta Spider. A Sprint padlólemezére épült, de rövidebb tengelytávval. Az autó azonnal nemzetközi sikert aratott. Elérkeztünk 1957-hez, a Giulietta Sprint Speciale bemutatásához. Ez a kocsi az Alfa Romeo és a Carrozzeria Bertone gyümölcsöző közös vállalkozásának terméke. 1.3 literes, 6500-nál 100 lóerőt produkáló motorjához (csúcssebesség 189 km/óra) ötfokozatú, szinkronizált sebességváltó járult. Az SS hossza 412, szélessége 166, tengelytávja 225 centiméter volt.
Az Alfa Romeo vitathatatlan sztár volt az autógyártók között, amit modelljei klasszisának, eleganciájának és sportosságának köszönhetett. 1958. június 24.-én a monzai versenypályán mutatták be a Giulietta Sprint Series II modellt, amely a „Monza prototype” nevet kapta. Az új kipufogócsonkkal, erősített blokkal és nagyobb szelepekkel ellátott 1.3-as motor 89 lóerőt teljesített. A sebességváltó Porsche rendszerű szinkronizálást és kuplungműködtetést kapott. Az 1959-es hivatalos bemutatóra azonban már megváltozott ez-az a Monza prototípushoz képest: a tolatólámpa narancsszínűből fehér lett, és az átformált üléseket pepita szövet borította. A csúcssebesség 170 km/órát ért el.
Látható változás kevés volt ugyan, de jelentősen megváltozott a karosszéria gyártásának módja. A korábbi kézműves munkát 1960 nyarától feleslegessé tette az új Bertone üzem Grugliascóban (Torino), ahol minden elem présgépen készült, és ezeket ponthegesztéssel egyesítették.
Ekkoriban került sor a Giulietta Sprint Veloce Series II bemutatására, amely megkapta az esztétikai módosításokat, de a könnyebb karosszériát nem. 1.3-as motorja 100 lóerős volt 6500-nál, a csúcssebesség 174 km/óra. Felárért beépítették a Sprint Speciale részére kifejlesztett ötfokozatú váltót is.

A Giulietta története 1962-ben ért véget, amikor megváltozott a modellnév és a lökettérfogat. A monzai pályán bemutatkozott Giulia 1600 Sprint a Giulietta Sprint 1570 köbcentis változata volt, amelynek 6200-nál 92 lóerőt kifejtő motorja 172 km/órát tett elérhetővé.
A Giulia Sprint 1600 az új, erősebb hajtómű és az örökzöld forma ötvözetét hozta. A különbségek szerények maradtak: áttervezett motorháztető és szögletes irányjelzők, műbőr ajtókárpitok és nagyobb fékdobok kerültek az autóra, amelynek oldalait az „1600” típusjelzés díszítette.
A Giulia Sprint 1600 egészen 1964-ig készült, összesen 7100 példányban.

Alfa GT

Az autózás történetének nem egy fontos fejezetét írta az Alfa Romeo. E históriában autók, formatervezők, versenyek és motorok játszották a főszerepet – a huszadik század műszaki fejlődésének és autósportjának hősei. Ma, akárcsak azelőtt, jó kinézésű, karakteres kocsikat építenek az Alfa Romeónál, egyensúlyt teremtve a józan ész szempontjai és az érzelmek, illetve a műszaki kultúra és a kreatív design között. A személyiségnek ez a finom kifejezése emel ki minden egyes Alfa Romeót a többi közlekedő közül. Nem kivétel ez alól az Alfa GT sem.
Az Alfa GT méltó örököse a hatvanas évek e kereskedelmi- és sport-sikermodelljének. műszerfallal, króm díszléccel az ajtók alatt és rozsdamentes acél lökhárítókkal. Elismerésre méltók voltak a képességei is: 98 lóerő, 133 newtonméter.
Akárcsak korábban a Giulia Sprint GT-nek, az új Alfa Romeo modellnek is megvan a rangos elődje,
Összességében az Alfa GT mind a négy híres modell finoman nosztalgikus hangulatából tartalmaz valamit, de a legmodernebb formában, gondosan kidolgozott részletekkel.