Volvo: érzékenység a túlérzékenységre (2004. május 10.)

Nagyobb kép
Nagyobb kép

A modern társadalmakban három emberből egy valamilyenfajta túlérzékenységtől szenved. A nők 10 %-a például allergiás a nikkelre, míg a teljes népesség 5 %-ának ekcémás a keze, és az allergiás asztma előfordulása is gyorsan növekszik a magas életszínvonalú társadalmakban.
Ennek következményeképpen az allergiás betegségekben szenvedő vásárlók igényeinek megértése és kielégítése egyre fontosabbá válik.
„Az új kihívásokkal szembeni küzdelemben három területre összpontosítunk,” – mondja Anders Högström, az utastérért és a klímarendszer technológiájáért felelős környezetvédelmi koordinátor. „A három terület a következő: az utastér levegője, a klímaberendezés által bevezetett levegő, és az allergiát okozó tényezők.”
Minden esetben azonos a cél: a por, a pollen és más allergiaokozó anyagok - melyek befolyásolhatják az egészséget és a jó közérzetet - bejutásának csökkentése, illetve lehetőség szerinti megszüntetése.

Nincsenek kellemetlen szagok
„Egy új Volvo legyen Volvo illatú,” – magyarázza Anders Högström. „Ezt az alapelvet nem kell feladni annak érdekében, hogy az ügyfél ne lélegezzen be szénhidrátot tartalmazó illatokat.”
Ezért a Volvo Cars szigorúan feltételeket szab a belső borítás elemeivel szemben. Az igények kielégítéséhez nem elég a megfelelő anyagok használata, hanem megfelelő előállítási módszer is szükséges.

Beszívott levegő
Az utastérbe bevezetett levegő a közlekedésből és az iparból származó káros anyagokat is tartalmaz, kipufogógáz-részecskék, ózon, kén-dioxid és más anyagok formájában. Az ilyen természetű anyagok irritálják és roncsolják a légcsövet és a tüdőt.
„Ezért a Volvónál olyan szellőző rendszert terveztünk, mely minimálisra csökkenti a káros hatásokat.” – folytatja Anders Högström. „Az IAQS (Interior Air Quality System) elnevezésű rendszerünk megakadályozza a külső levegő beszívását, és belső keringtetésre kapcsol, amint a káros anyagok szintje túl magassá válik az autó közvetlen közelében. Ezen felül különleges szűrőt is beépítettünk a rendszerbe, melyen fennakadnak a részecskék és bizonyos gázok is.”

Allergiát okozó tényezők
A króm nyomelemek a bőrben, valamint a kapcsolókban és kezelőeszközökben található nikkel egyre több embernek okoznak problémát. 1998 óta a Volvo személygépkocsikban használt textil és bőrkárpitokat az ÖkoTex 100 szabvány szerint ellenőrzik. Ennek során megvizsgálják, hogy a használni kívánt anyag tartalmaz-e allergiát okozó festéket, klóros fenolt és nehézfémet.
Mindezek mellett a Volvo olyan bőrt használ, melyek cserzéséhez a mérgező króm helyett – melynek érintése szintén allergiát okozhat – természetes növény alapú anyagot használtak.

Egy telefüstölt autó, melyben túlcsordul a hamutartó és pár órát a napon állt, ötös, azaz „nagyon kellemetlen” értékelést kapna a Volvo Cars által kidolgozott illatteszt skálán. Az autók utasterében érezhető illatokat 1-től 6-ig értékelik. A tesztet „normális” orrok, és napfényszimulátor segítségével hajtják végre, mely a legsötétebb skandináv télben is olyan fényesen tud sugározni, mint a mediterrán nap.
Az emberi orr helyettesítésére viszont nem készült még eszköz, azt pedig különösen nehéz lenne gépekkel vizsgálni, hogy minek jó és minek rossz az illata. Ezért a Volvo Cars nyolc válogatott emberből álló, illattesztelő különítményt hozott létre. Ennek tagjai olyan szakemberek, akiknek a szaglása mércéül szolgál, és akik segítenek a formatervezőknek az anyagok és a gyártási módszerek kiválasztásában – különösen az autó utasterével kapcsolatban.
Merthogy egy Volvónak Volvo módra kell illatoznia.

Hogy minek jó vagy rossz az illata, szubjektív megítélés kérdése. Van, aki egy bizonyos illatot túlságosan bántónak ítél, mások kellemesnek találják. Vannak, akik az erős illatokat kedvelik, miközben mások az illat milyenségétől függetlenül nehezen viselik az erős szagokat.

„Az erős illatok akár irritálhatják is a túlérzékeny személyeket,” – mondja Lotta Styrenius, aki a Volvo Cars illatokra specializálódott mérnöke. „Ilyenkor az érintett személynek fejfájása lehet, szeme, orra vagy torka viszkethet, és betegnek érezheti magát.”

Oldószerek, adalékok és a műanyagok összetevői az utastér illatának fő okozói. Az előbb említett illattesztelő különítmény célja, hogy meghatározza az utastér borító elemeinek szagát.

A különítmény nyolc emberből áll, akiket alapos vizsgálat után válogattak ki. Ez arra irányult, hogy mindannyian „normál” módon érzékeljék a szagokat, és ebből a szempontból a lehető legkevésbé különbözzenek egymástól.

„Olyan emberek nem kerültek be a csapatba, akik olyan szagokat is kellemesnek találnak, melyet a többiek nem,” – magyarázza Lotta Styrenius. „Ugyanúgy olyanok sem kerülhettek be, akik bizonyos szagokat nem éreznek, vagy túlérzékenyek bizonyos illatokra. A csapat egyik tagja sem dohányzó, hiszen a dohányzás erősen befolyásolhatja a szaglóérzéket.”

A különítmény az utastér különböző darabjainak illatát egy 1-től 6-ig terjedő skála szerint osztályozza, melyből az 1-es „nem észlelhetőt”, a 6-os pedig „elfogadhatatlant” jelent. Az engedélyezéshez a tesztelt érték nem lehet 3-as fölött, melynek meghatározása „tisztán észlelhető, de nem kellemetlen”.

„Magunkkal és beszállítóinkkal szemben igen szigorú követelményeket támasztunk,” – mondja Lotta Styrenius. „Az utazásnak az orr számára is kellemes élményt kell nyújtania.”