A híres
márka idén Magyarországon, a Hungaroringen rendezte
az autói képességeit demonstráló rendezvényét. A kéthetes esemény egy
napjára szerkesztőségünk is meghívást kapott.
Rövid kanyarvételi technika-oktatás után, mely a már jól ismert "minél
nagyobb íven" elvre hívta fel figyelmünket, egy pályaismertető felvezető kör
után magunk ülhettünk a Carrerák volánja mögé és ízlelhettük milyen is a
vérpezsdítő száguldás. A manuális váltós, 320 lovas 3,6 literes változat
közvetlensége miatt jobban hatott, mint az automata váltós 420 lóerős turbó. A lélegzet elállító gyorsulást produkáló
motorok erejéről sokat elmond az az ügyetlenkedés, hogy az "alap" 3,6-os
motornál a váltót reteszfelhúzás nélkül hátramenet helyett hatosba téve,
finom kuplungfelengedéssel az autó erőlködés nélkül mozdult előre. A fékek
ereje a lassulást érezve is meggyőző, az 1/800-ad másodperces exponálású
fényképbe mozdulva pedig hihetetlen. A motor dübörög, hangja olyan szép,
hogy indítás után szinte fájdalmas becsukni az ajtót a hanghatás mellőzese
miatt. A kormány közvetlen, a futómű kemény, de tapad a kanyarokban. A beltér egyszerre luxus és sport: a bőrbevonatú ülések kalodaként tartják a
testet, minden luxusfelszerelés megtalálható, de a kezelőszervek kőkemények.
A versenyautózás után a Porsche menetstabilizáló elektronikáját (PSM) és
ezek kikapcsolásával magunk tudását tehettük próbára jeges utat mutató
útfelületen szlalompályán és félköríven. Első körben egy Boxsterben, majd
egy Carrera4-ben, legvégül pedig a Cayenne-ben próbálkozhattunk a nyomon
maradni.
A nap fénypontja minden bizonnyal a "demonstrációs kör" volt, amikor is
profi versenyzők mellé ülhettünk be a Carrerákba, valamint egy Boxsterbe és
egy Cayenne-be. A háziak büszkén jelentették, hogy a közel két hete nyúzott
utcai tesztautók gond nélkül tűrik a versenykörülményeket is, még csak
fékbetéteket és némelyeknél tárcsákat kellett bennük cserélni a folyadékok
és szűrők mellett. A körök végére gyakorta füstölő kerekekkel érkező
száguldó autók valóban versenyélményeket nyújtottak, a pilóták mosolyogva de
keményen dolgoztak bennük, az autókat a pálya szélei közt dobálták kanyarról
kanyarra, a gyorsabb tempó érdekében nemegyszer a rázókövet is
megismerhettük. A sebesség az utasokat is minden esetben mosolyra derítette.
A boly végig együtt volt, a Cayenne is bírta a 150 kilométeróra feletti
átlagtempót, ennél a modellnél csak egy negatívum volt: luxusa nem illett a
pályához. Az utolsó körökben már nem egy autó kikapcsolt menetstabilizálóval
szántotta a pályát. Balszerencsésen jött ki, hogy az egyik Carrera nagyjából
az ötödik versenykör végeztével gőzfelhővel jelezte a hűtőrendszer
túlterheltségét. |