A híres márka idén Magyarországon, a Hungaroringen rendezte az autói képességeit demonstráló rendezvényét. A kéthetes esemény egy napjára szerkesztőségünk is meghívást kapott. 
Rövid kanyarvételi technika-oktatás után, mely a már jól ismert "minél nagyobb íven" elvre hívta fel figyelmünket, egy pályaismertető felvezető kör után magunk ülhettünk a Carrerák volánja mögé és ízlelhettük milyen is a vérpezsdítő száguldás. A manuális váltós, 320 lovas 3,6 literes változat közvetlensége miatt jobban hatott, mint az automata váltós 420 lóerős turbó. A lélegzet elállító gyorsulást produkáló motorok erejéről sokat elmond az az ügyetlenkedés, hogy az "alap" 3,6-os motornál a váltót reteszfelhúzás nélkül hátramenet helyett hatosba téve, finom kuplungfelengedéssel az autó erőlködés nélkül mozdult előre. A fékek ereje a lassulást érezve is meggyőző, az 1/800-ad másodperces exponálású fényképbe mozdulva pedig hihetetlen. A motor dübörög, hangja olyan szép, hogy indítás után szinte fájdalmas becsukni az ajtót a hanghatás mellőzese miatt. A kormány közvetlen, a futómű kemény, de tapad a kanyarokban. A beltér egyszerre luxus és sport: a bőrbevonatú ülések kalodaként tartják a testet, minden luxusfelszerelés megtalálható, de a kezelőszervek kőkemények.
A versenyautózás után a Porsche menetstabilizáló elektronikáját (PSM) és ezek kikapcsolásával magunk tudását tehettük próbára jeges utat mutató útfelületen szlalompályán és félköríven. Első körben egy Boxsterben, majd egy Carrera4-ben, legvégül pedig a Cayenne-ben próbálkozhattunk a nyomon maradni.
A nap fénypontja minden bizonnyal a "demonstrációs kör" volt, amikor is profi versenyzők mellé ülhettünk be a Carrerákba, valamint egy Boxsterbe és egy Cayenne-be. A háziak büszkén jelentették, hogy a közel két hete nyúzott utcai tesztautók gond nélkül tűrik a versenykörülményeket is, még csak fékbetéteket és némelyeknél tárcsákat kellett bennük cserélni a folyadékok és szűrők mellett. A körök végére gyakorta füstölő kerekekkel érkező száguldó autók valóban versenyélményeket nyújtottak, a pilóták mosolyogva de keményen dolgoztak bennük, az autókat a pálya szélei közt dobálták kanyarról kanyarra, a gyorsabb tempó érdekében nemegyszer a rázókövet is megismerhettük. A sebesség az utasokat is minden esetben mosolyra derítette. A boly végig együtt volt, a Cayenne is bírta a 150 kilométeróra feletti átlagtempót, ennél a modellnél csak egy negatívum volt: luxusa nem illett a pályához. Az utolsó körökben már nem egy autó kikapcsolt menetstabilizálóval szántotta a pályát. Balszerencsésen jött ki, hogy az egyik Carrera nagyjából az ötödik versenykör végeztével gőzfelhővel jelezte a hűtőrendszer túlterheltségét.