Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértője válaszol:

Olvasónk beszámolt róla, hogy ügyvédje útján perre adta az ügyet, ezért csak személyes véleményemet írom meg elsősorban a hasonló esetek egységes tanulságaira tekintettel, mert a konkrét ügyben a bíróság fog dönteni nyilván olyan körülményeket is figyelembe véve, melyről esetleg T. I. olvasónk levele nem, vagy nem teljesen elfogulatlanul tájékoztatott.
Biztos, hogy a jótállási, szavatossági ügyek sorában az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mi az a határ, melyen túl már késő a szerviz részéről a díjmentes javítás felajánlása, és jogossá válik a csereigény vagy a vételár visszatérítésére irányuló követelés. A választ ugyan a Polgári Törvénykönyv és a rá hivatkozó további jogszabályok elvileg megfogalmazzák, azonban amint az gyakran előfordul: az ördög a részletekben lakozik. A jelen esetben is a vásárló már az elállás jogát akarja gyakorolni, a generálimportőr viszont a vételár visszafizetését nem tartja jogosnak, utal arra, hogy a hibák kijavíthatók. Javítás vagy vételár-visszatérítés, ez itt a kérdés, mikortól ragaszkodhat a vevő a vételár visszatérítéséhez, vagy mi az a határ, ameddig csak a díjmentes javítás jöhet szóba.
A Polgári Törvénykönyv 306. § (6) bek. szerint akkor jogosult elállni a szerződéstől a vásárló, ha igazolja a hibás teljesítés miatti érdekmúlását a továbbiakat illetően - ahogy a jogszabály fogalmaz azt, hogy "a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt".
Az érdekmúlást a jogszabály nem határozza meg közelebbről, hanem felsorolja, hogy elsősorban ("különösen") ilyennek tekinthető három eset. Az alábbiak:
1. ha a hiba egyáltalán nem javitható,
2. ha kötelezett a hiba kijavítását nem vállalja,
3. - és ez szokta a legtöbb vitát generálni - ha a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és jogosulati érdeksérelem nélkül nem lehetséges.
Jogos tehát az érdekmúlásra hivatkozás, ha az érdeksérelem hosszú javítási idővel és értékcsökkenéssel párosul.
A tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásáról szóló jogszabály a rövid idő fogalmát is meghatározza 15, illetve 30 napban (attól függően, hogy a javítás idejére cserekészüléket kapott-e a jogosult).
Olvasónk beszámol arról is, hogy az első tárgyalást követően a bíróság bekérte a szerviztől a munkalapokat, aminek nyilvánvaló oka az is, hogy elvileg ezekből lehet megállapítani, mikor milyen hibával jelentkezett a panaszos, és a javítás során mennyi ideig volt szervizben a gépkocsi. Ezért kiemelten fontos, hogy ragaszkodjunk a munkalap felvételéhez, egy példány átadásához és a jótállási csekkfüzetbe a garanciális bejegyzések bevezetéséhez, hiszen utóbb, ismétlődő panasz esetén így lesz igazolható, hogy milyen előzmények után fogyott el a türelmünk.
A régi, úgynevezett merkuros időben az állami gépkocsi-"elosztó" vállalat jogtanácsosa előszeretettel hivatkozott az autósok elfogultságának példázataként arra az esetre, amikor a Zsiguli szivargyújtójának hiánya, illetve meghibásodása miatt akart valaki a bíróságon autócserét elérni. Ez természetesen akkor sem ment, és nem menne ma sem, mert a jótállási és a szavatossági jog alkalmazása is ismeri a joggal visszaélés tilalmát. Ha egy gépkocsinak tényleg zajos a futóműve, beázik, fényezését nagy területre kiterjedően javítani kell, jelentős többletfogyasztása van stb. - és a fenti határidő eredménytelenül telt el -, akkor viszont biztos nem lehet a vevő jogérvényesítését visszaélésszerűnek tekinteni.
Ha a két, általam leírt fenti szélsőséges eset közötti skálán valahol középen helyezkedik el a fogyasztói panasz, akkor mindig bírói mérlegelés, gyakran az annak alapjául szolgáló bírósági igazságügyi szakértői vélemény fog dönteni az eljárásban a konkrét ügy valamennyi tényállási elemének együttes figyelembevételével.

Vissza

Az Autó2 újság 2001/10. számában megjelent cikk rövidített változata