A vonalvezetés a nagyobb Volvóké, az övvonal magas és a mai divatirányzattal ellentétesen inkább vízszintes, mint
emelkedő. A lemezek illesztési pontossága kimagaslóan jó |
Hátulról nehéz megmondani, hogy 60-as vagy
40-es-e, amit látunk.
A csomagtartó
mélyről
nyílik |
A letisztult, finom anyagokból szerkesztett műszerpult rossz úton is csendes, a lapos középkonzol gombjai között tapintással nehéz eligazodni. Jó ötlet, de nehezen használható a mögöttes pakolórekesz |
A többi Volvóból ismerős magasságállítós ülések oldaltartása jó,
ülőlapjuk hosszú, az elülső lábtér bőséges |
Az ajtók aljának kárpitozása kopogósan kemény, a térképzseb használhatatlan |
A hátsó ajtókra nem jutott zseb |
A vékony középkonzol mögött azért ott a hagyományos „púp”. A gyújtáskapcsoló magasra került, a zajcsillapító betétes pohártartók kacattárolónak is jók |
A pedálsor erősen jobbra tolt, a hely szűk, a magasságkülönbség túlzott |
Az oldalvillogókat a holttérmentes, csekély szélzajú külső tükrökbe szerelték |
A hátsó lábtér már átlagos vezető mögött is minimális, a pad legfeljebb két utasnak kényelmes. Az átlagtermet fölött a fejtér is kevés |
A kesztyűtartó mély, kivilágított és kulccsal zárható |
A teljesen kárpitozott, pakolórekeszek nélküli csomagtartó mérete a kategóriaátlag alatti. Ülésdöntéssel bővíthető |
Az S60-ban és az S80-ban is dolgozó változó vezérlésű, csupa alu motort nem burkolták le. Kellemes látvány, csendes is, nyomatékos is. A külméreteket némileg csökkentették, hogy beférjen az S40 motorterébe |
|
Előnyei - hátrányai A Volvo S40 és néhány konkurense
Adatlap: Volvo S40 2.4i
Summum Automata
|