Motor, erőátvitel

A korábban tesztelt (A2, 1999/1.) rangosabb S80 2.9-hez képest az autó méretéhez kicsi, 2,4 literes (140 LE) motor az autó legnagyobb meglepetése. A Volvo új motorsorozatának ez az alapvetően csöndes, rezonanciaszegény, hengerenként négyszelepes öthengerese minden körülmények között szépen teljesít. Az erősebb 170 lóerős változathoz képest itt a szívószelepek folyamatos változó vezérlését is dirigáló, új motorirányító rendszert úgy programozták, hogy gazdaságos legyen, és az alsóbb fordulatszám-régiókban megtartsa előnyös tulajdonságait. A 220 Nm-es legnagyobb nyomaték 3750-es percenkénti fordulaton ébred, de 1500-as fordulat felett a nyomaték már 200 Nm fölé emelkedik. Csendes és dinamikus, a gyorsulás (0-100 km/ óra) 11,0 mp, a végsebesség 205 km/óra. A motor elinduláskor is nyomatékos; az ideális kuplung precíz összhangban van a hibátlanra áttételezett, példamutatóan finom váltóval. A differenciál végáttételét a kevesebb fogyasztást célozva módosították. A szerényebb felszereltségből és a kisebb benzintankból (70 l) a kisebb tömeg révén megtakarítható benzinnel faragtak erényt.

Az S80 legkisebb motorja a Volvo új RN-motorcsaládjából.
A változó vezérlésű, hengerenkénti négyszelepes, elektronikus
fojtószelep működtetésű csupa könnyűfém öthengerest
gazdaságosra hangolták. Az akku a jobb súlyelosztás miatt hátul van

Karosszéria, utastér

Futómű, fellfüggesztések

Vezetés, menettulajdonságok

MŰSZAKI ADATOK

Előnyei - hátrányai

Költség

Vissza a teszthez

Az Autó2 újság 2000/3. számában megjelent cikk rövidített változata